I. Kezdésként mindjárt egy három részes cikksorozatot szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani. A három nagyobb terjedelmű tanulmány rendkívül széleskörűen tárgyalja a JHWH-vallás formálódási szakaszait, különböző változatait és szintjeit, a korai időktől egészen a monoteizmus megjelenéséig. Az első rész a héber törzsek honfoglalásával, valamint vallási és kulturális integrálódásával foglalkozik. A második cikk szaktudományos vélemények áttekintésével vizsgálja azokat a tényezőket, amelyek hatására létrejöhetett a monolatria, majd a monoteizmus. A harmadik és egyben utolsó tanulmány pedig bibliai szövegek segítségével szándékozik felderíteni az egyistenhit kialakulásának kezdeteit.

Rózsa Huba: „JHWH az egyetlen Isten (I. rész)" (2005):

A cikksorozat első része három nagyobb egységre osztható:

1. Az első témakör röviden ismerteti a héber törzsek honfoglalásához és letelepedéséhez kapcsolódó tudományos álláspontokat. A kezdeti bibliai nézőpont mellett főleg a '80-as évektől felélénkülő kutatásokat emeli ki a sorból, amelyek igazi fordulópontot jelentettek a témában. Ezen kívül a nomadizáló és a városi kultúrákat meghatározó gazdasági, társadalmi és történelmi tényezőkre is kitér, majd Palesztina hegyvidéki térségeivel foglalkozik. Itt azoknak a falvaknak a kora vaskori rétegeiről számol be, ahol a település-, illetve épületszerkezetek jellege eltér a késő bronzkori kánaánita települések mintájától. A héber törzsek letelepedésével kapcsolatban pedig külön érdemes kiemelni a fejezet 12. bekezdésből a szerző megállapítását: „A kutatás jelenlegi eredményei alapján tehát az izraelita honfoglalás területileg, időbelileg, szociológiailag és etnikailag nem egységesen ment végbe. Nem Palesztinán kívülről végbement bevándorlás eredménye, hanem a palesztinai népesség átrendeződésének következménye, sokrétű, hosszabb eseménysor, összefüggésben a Szíria-Palesztina területén végbemenő hasonló természetű folyamatokkal.”
2. A tanulmány második pontja rátér a kánaánita és az izraelita lakosság vallástörténeti összefüggéseire, valamint tájékoztatást kapunk a vaskori izraelita kultuszgyakorlás családi, állami és lokális jellegű szintjeiről.
3. A cikk utolsó szakasza a Biblia írnokainak redaktori tevékenységével foglalkozik. A szerző itt főleg a babiloni fogság utáni monoteista korszak teológiai szemléletű történetírását jellemzi, melyben az előző korok szinkretista felfogású JHWH-kultuszai és a politeista vallások egyaránt leminősítésre kerültek. Végül a szokásos téma kerül terítékre az elsődleges és másodlagos források szerepéről, valamint a minimalista és maximalista tábor nézőpontjairól.

Rózsa Huba: „JHWH az egyetlen Isten. Monoteizmus Izrael vallástörténetében (II. rész)" (2006):

A második rész öt különböző szaktudományos véleményt mutat be a JHWH-monolatria korai megjelenésével kapcsolatban. Ezek közül négy egy-egy eseti példát fejt ki a jelenség kiváltó okaira, az ötödik vélemény pedig több szemszögből is feltárja a kutatások lehetőségeit.

• Az első példában Bernhard Lang német vallástörténész és az ugyancsak német teológusprofesszor, Manfred Weippert azon elgondolását ismerhetjük meg, mely szerint a vaskori Izraelben megjelenő – a szerző szavait idézve – „polémikus-intoleráns JHWH-monolatria" kizárólag krízishelyzetben, pl. háborús konfliktus esetén alakult ki. Ezen nézet szerint az ősi Izrael rituális szokásában JHWH, mint háborús isten került előtérbe hadiállapot idején. Az ún. „JHWH-egyedül-mozgalom" elmélete egyéb érdekes észrevételeket is kifejt, ezekről pedig a terjedelmes lábjegyzetekben kapunk bővebb információkat. Külön érdemes kiemelni a 8. lábjegyzetet, amiben az asszír vazallus-szerződések nyelvezete kerül párhuzamba az ún. Proto-Deuteronomium fogadalmi szövegével.
• A következő példa két svájci vallástörténész, Othmar Keel és Christoph Uehlinger elméletét veszi górcső alá. A két szerző kutatásai a jeruzsálemi napisten-kultusz és a JHWH-vallás viszonyára világítanak rá vaskori ikonográfiai leletek és bibliai szövegtöredékek alapján.
• A harmadik pont Herbert Niehr német teológus érvelését prezentálja a Baalsamem nevű föníciai főisten és az annak titulusait felöltő izraeli/júdai JHWH-kultusz vonatkozásában.
• Az utolsó, negyedik példa pedig a JHWH-vallás összetett fejlődési szintjeit mutatja be Mark S. Smith amerikai teológusprofesszor álláspontja alapján. Négy időrendi szakaszra felosztva vezeti le a vaskori jahvizmus formálódási fázisait, a legősibb kánaáni tulajdonságokat viselő stádiumtól egészen az elkülönülő eszmék és szokások megjelenéséig. M. S. Smith okfejtése az előző példáktól eltérően több különböző történelmi és kulturális tényező hatásának tulajdonítja a monolatrikus JHWH-hit kialakulását.

A 18 oldalas cikk végén pedig Rózsa Huba kiértékelését olvashatjuk a bemutatott érvelésekkel kapcsolatban.

Rózsa Huba: „JHWH az egyetlen Isten. Monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)" (2006):

Míg a cikksorozat első két része a monolatria, illetve a monoteizmus kései megjelenésével kapcsolatos nézeteket ismertette, addig a harmadik rész az egyistenhitre való igény ősi mivoltát tárja fel. Első körben a henoletria, a monolatria, illetve a teoretikus és gyakorlati monoteizmus fogalmait fejti ki a szerző, a tanulmány jelentős részében pedig a JHWH-tisztelet korai megjelenésével kapcsolatban sorakoztat fel bibliai példákat. Az ún. „JHWH-kijelentéseket” négy pontba szedve mutatja be, összetettebb teológiai okfejtésekkel kiegészítve:

1. Az első pontban olyan bibliai vonatkozásokat találhatunk, melyekben JHWH, mint Izrael személyes istene kerül megemlítésre, példaként pedig a Bír 5. f., a Bír 5,3-5; és a Zsolt 68,8-9 kinyilatkoztatásait olvashatjuk el.
2. A vaskori JHWH-monolatria bemutatására Illés (Kr. e. 9. szd.), Ozeás (Kr. e. 8. szd.), Izajás (Kr. e. 8. szd.), illetve Jeremiás (Kr. e. 7. szd.) próféták szövegeiből emel ki példákat a szerző. Illés kiemelt szövegében a természet irányítójaként, Ozeásnál Izrael egyetlen isteneként, Izajásnál a világ felett állóként, Jeremiásnál pedig a népek trónján ülő királyként nyilvánul meg a nemzeti isten; közös elemként pedig mindannyiuknál kifejezésre kerül az idegen istenek elutasítása. A következő 2. pont alatt (valószínűleg elszámozás) pedig egy másik fajta jelenséggel is találkozhatunk, amely a monolatria egy intoleránsabb megnyilvánulását mutatja, az Ex 22,19-ben és a Dekalógusban ugyanis már határozott tiltó parancsot találhatunk az idegen istenek tiszteletére vonatkozólag.
3. Az utolsó előtti pontban főleg a polijahvizmus tiltására, illetve a monojahvizmus betartatására találhatunk szöveges példákat, amelyek a Deuteronomiumból kerülnek kiemelésre.
4. Befejezésként már konkrét monoteista eszmék bibliai jelenlétére mutat rá a szerző. A babiloni fogság alatt keletkezett Deutero-Izajás igehírdetése (lásd: Izajás 42-55) szövege mellett a Deuteronomium ide vonatkozó passzusait is kielemzi.

A 24 oldalas írás végén a teljes cikksorozat összesítését és kiértékelését találhatjuk, a három cikk anyaga pedig egyenként elolvasható, illetve igény esetén le is tölthető az alábbi linkekre kattintva:

» Rózsa Huba: „JHWH az egyetlen Isten I. rész" (Tanulmány megjelent: Teológia - hittudományi Folyóirat 39. évf. 3-4. szám (2005) 137-152. old.)

» Rózsa Huba: „JHWH az egyetlen Isten II. rész. A monoteizmus Izrael vallástörténetében" (Tanulmány megjelent:: Teológia - hittudományi folyóirat 40. évf. 1-2. szám (2006) 67-84. old.)

» Rózsa Huba: „JHWH az egyetlen Isten III. rész. A monoteizmus Izrael vallástörténetében" (Tanulmány megjelent:: Teológia - hittudományi folyóirat 40. évf. 3-4. szám (2006) 161-184. old.)

II. Rózsa Huba 2001-ben összeállított kétrészes cikke a Gen 12-50-ben szereplő ősatyákkal kapcsolatos elbeszélés lehetséges történeti hátterét vizsgálja.

Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében (I. rész)

A kétrészes cikk első darabja a téma kutatástörténetébe vezeti be az olvasót, bemutatva a tudósok körében eddig kialakult fontosabb elképzeléseket. A cikkben felsorakoztatott kutatók az 1800-as évek végétől napjainkig több különböző megközelítésből is vizsgálták az ősatyák történetiségének kérdéseit:

• A modern kritikai bibliatudomány leghíresebb alakjának, Julius Wellhausen-nek (1844-1918) az elméletével kezdődik a sor, akit kutatásai arra a megállapításra vezettek, hogy a bronzkor idejéből beszámoló pátriárka-történetek csak jóval később, a Kr. e. 8, illetve 7. században keletkeztek, ezért a történeti értékük is megbízhatatlan.
• A második téma azt a jelenleg is népszerű elméletet ismerteti, mely szerint a pátriárkák nevei nem konkrét személyeket, hanem különböző törzseket jelölnek. Az elgondolással kapcsolatban Otto Eissfeldt (1887-1973) német teológus érvei kerülnek megemlítésre a cikkben.
• A szerző egy másik aspektusból világít rá a témára, amikor Hermann Gunkel (1862-1932) és Hugo Gressmann (1877-1927) álláspontját ismerteti. A két német teológus ugyanis teljes mértékben a folklór világába helyezte a pátriárka-elbeszéléseket, valós történeti hátteret pedig nem tulajdonítottak az ősatyákról készített szövegeknek.
• A cikk további része a német protestáns teológia egykori vezető alakjának, Albrecht Altnak (1883-1956) az elképzelésére is kitér, ami az ősatyák történetei mögött a Kr. e. 2. évezredben valóban létező kultuszalapítókat feltételez, kultikus hagyományaik gyakorlását pedig meghatározott helyszínekhez köti.
• Albrecht Alt elméletének követői közé egy másik híres teológus, Martin Noth (1902-1968) is csatlakozott egykor, akinek érvei ugyancsak kifejtésre kerülnek a cikkben.
• A hagyománytörténetre alapozott ötletek sorát Claus Westermann (1909-2000) bibliatudós véleménye egészíti ki, ami családtörténetként vizsgálja az ősatyák viszontagságait. Az ehhez fűződő ihletet főként Axel Olrik és André Jolles izlandi sagákkal kapcsolatos munkáiból meríti és azok családi-szociológiai tényezőit vetíti át a pátriárkák kisközösségi hagyományaiba.
• A hagyomány- és családtörténetekből kiinduló álláspontokhoz képest William F. Allbright (1891-1971) kutatási irányvonala jelentette az igazi áttörést a témában, a bibliai archeológia úttörő tudósa ugyanis az 1900-as évek első felétől kezdve már régészeti ásatások és nyelvészeti egyeztetések bevonásával szándékozott igazolni a pátriárka-elbeszélések valós történeti hátterét.
• Az eddigiekben ismertetett elméletek éles ellenpéldájaként a szkeptikus tábor (ld: minimalisták) képviselőivel foglalkozik a cikk további része. Thomas L. Thompson dán bibliatudós és John Van Seters, a héber Biblia és a közel-keleti kultúrák szakértője egyaránt következetlennek tartották mind a hagyománytörténeti vizsgálódás, mind pedig a maximalista szemléletű bibliai régészet módszereit. Mivel a '70-es években a két tudós vizsgálta a legszéleskörűbb módon és a legtöbb szempont figyelembe vételével a témát, Rózsa Huba cikke is nagyobb terjedelemben foglalkozik a munkásságukkal.
• A kutatástörténeti ismertető megemlíti Erhard Blum és Matthias Köckert német teológusprofesszorok érveit is, melyek ugyancsak elvetik a hagyománytörténeti megközelítést.
• Az ószövetségi tudomány osztrák szakértőjének, Irmtraud Fischernek a kutatásairól is kapunk információt, aki pedig egészen egyedi oldalról vizsgálja a témát. Fischer ugyanis a nőket említő bibliai beszámolókról állapítja meg, hogy azok teljes egészében beilleszkednek az ókori Közel-Kelet jogszokásaiba, a pátriárka-elbeszélések legkorábbi elemeinek keletkezését pedig a korakirályság idejére datálja.
• Az utolsóként bemutatott álláspont Harald-Martin Wahl nevéhez fűződik, aki az ún. Jákob-ciklus vizsgálata alapján jut arra a megállapításra, hogy a pátriárka-elbeszélések esetében a korakirályság állapotai vannak visszavetítve az ősatyák korába, így véleménye szerint kulturális és vallási szempontból sem tartalmaz ősi jellegeket.

A tartalmas cikk végén Rózsa Huba észrevételeit és kiértékelését olvashatjuk a felsorolt érvekkel kapcsolatban.

Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében (II. rész)

A kétrészes cikk második epizódja felfrissíti, illetve valamelyest részletezi azokat a hagyománytörténetre alapozó munkákat, amelyeket az első rész olvasása során már megismerhettünk. Az alábbiakban ezért csak azokat a fejezeteket, illetve lábjegyzeteket sorolnám fel, amelyek tényleges pluszt mutatnak az első rész anyagához képest:

• A 21. lábjegyzet a pátriárkák ún. „atyák istene" tiszteletének jellemzőit és kultikus szokásait taglalja, illetve veti össze a későbbi nemzeti isten (Izrael istene) tiszteletével.
• A 30. lábjegyzet John Van Seters észrevételeit ismerteti a babiloni fogság idején elterjedt „Él epitetonokról", illetve a szent fák és kövek felállításának hagyományáról.
• A 65-67. oldal (folyóirat oldalszám szerint) a pátriárkai vallás tulajdonságait ecseteli R. W. L. Moberly angol teológusprofesszor hét pontos összeállítása alapján.
• A 69-70. oldal Claus Westermann és Roland De Vaux francia régész/teológus szempontjai alapján szemlélteti a pátriárkai családi közösségek jellegzetességeit és életkörülményeit.
• A 71-72. oldal a pátriárka történetekben található helyiség- és személyneveket tekinti át.
• A 72-73. oldal jogi vonatkozásaiban hasonlítja össze a Kr. e. 2. évezred közel-keleti szokásait a pátriárka-elbeszélésekkel. 

A cikk végén Rózsa Huba szokásos összegzése és kiértékelése szerepel. Mindkét cikk teljes terjedelmében elolvasható, illetve le is tölthető az alábbi linkekre kattintva:

» A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében I. rész (Tanulmány megjelent: Teológia - hittudományi folyóirat 35. évf. 1-2. szám (2001) 61-82. old.)

» A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II. rész (Tanulmány megjelent: Teológia - hittudományi folyóirat 35. évf. 3-4. szám (2001) 57-74. old.)

III. Utolsóként Rózsa Huba 2002-ben készített tanulmányát ajánlanám az olvasók figyelmébe, mely egy sokat vitatott, népszerű témával foglalkozik:

Rózsa Huba: A bibliai őstörténet és az ókori Kelet irodalmi hagyománya.

A bibliai őstörténetnek számos olyan eleme van, melyet első olvasatra közvetlen párhuzamba állíthatunk az ókori Mezopotámia, illetve Egyiptom bizonyos irodalmi alkotásaival. Rózsa Huba 23 oldalnyi munkájában elemzi ki az ikonikus eposzokat és szemlélteti azok hasonlóságait, illetve eltéréseit a Biblia vonatkozó történeteivel. Az elemzésben összehasonlításra kerül többek között:

• a Bibliában található „Világ teremtése" a mezopotámiai „Enúma elis” eposszal és az ún. „Memphis Teológiával”,
• a bibliai „Ember teremtésének" egyes elemei a Gilgames, az Atrahaszísz és a már említett „Enúma elis” eposzával,
• az ősatyák nemzetségtáblájának irreálisan magas életkorai a „Sumer királylistán” szereplő értékekkel
• a bűnbeesés történetének kellékei a „Gilgames-, illetve „Adapa-eposzban” találhatóakkal,
• valamint a vízözön története az „Atrahaszísz- és „Gilgames-eposzban” leírt eseményekkel.

A cikk az alábbi linkre kattintva olvasható el, illetve a megjelenő oldalon le is tölthető pdf formátumban:

» Rózsa Huba: A bibliai őstörténet és az ókori Kelet irodalmi hagyománya (Tanulmány megjelent: Teológia - hittudományi folyóirat 36. évf. 1-2. szám (2002) 77-99. old.)