Zsengellér József (1966) hebraista teológusprofesszor 2021-ben két önálló kötetet is megjelentetett az L’Harmattan Könyvkiadó égisze alatt. A Manassé imája című könyve egy apokrif írás keletkezési körülményeit, későbbi korokra mért hatását, illetve tartalmának irodalmi és teológiai vonatkozásait veszi elemzés alá. A másik tavalyi munka valamivel kényesebb, ámde annál izgalmasabb témába vezeti be az olvasót. Konkrétan az emberáldozatok ókori közel–keleti megjelenési formáit mutatja be vallástörténeti és teológiai szempontból. (A szerzőnek 2014-ben egyébként már jelent meg egy kisebb lélegzetvételű cikke ugyanebben a tárgykörben.)¹ A témát rendkívül tartalmasan kirészletező könyv, mely Az emberáldozattól az istennév kimondhatatlanságáig – Vallástörténet és teológia az Ószövetségben címet kapta, megérdemelne itt egy külön posztot is, jelen bejegyzés viszont elsődlegesen egy ugyancsak tavaly megjelent tudományos tanulmányra szeretné felhívni az olvasók figyelmét. A Creatio ex fermento rubro? Az elephantinéi jehudi közösség eredete címet viselő 25 oldalas írás az Ókor folyóirat 2021. XX. évfolyam 1. számában jelent meg, az Ókorportál pedig nemrég szabadon megtekinthetővé tette pdf formátumban.
Miről is szól a tanulmány:
Az Egyiptom déli határánál elhelyezkedő Elephantiné–szigetre az 1900-as évek első felében figyelt fel az akkori közérdeklődés, amikor is a sziget területén az i. e. 5–4. századból származó arámi nyelvű iratokat fedeztek fel,² melyek zsidó származású katonai kolóniák levelezéseit is tartalmazták. A papiruszokra jegyzett sorokon egy Jahve (Jahó) templom építkezési körülményei is képbe kerültek (aminek egy része később anyagi valójában is megjelent a régészet által), illetve szíriai–palesztinai istenségeket jelölő személynevek is felbukkantak rajtuk. A bibliakutatók és ókortörténészek legnagyobb dilemmáját azóta is az okozza, hogy az iratokon szereplő közösségek mikor és egyáltalán melyik közel–keleti térségből vándoroltak át egy olyan szigetre, ami Jeruzsálemtől is több mint egy hónapnyi gyalogút távolságra van.
A szerző rendkívüli forrásmunkája:
Zsengellér József tanulmánya meglepően tartalmas és alapos munka, amely amellett, hogy ismerteti a téma eddigi fontosabb szakmai véleményeit, a legújabb kutatási eredményeket is felhasználva összegzi mindazt, amit jelenleg megállapíthatunk a szigetre egykor érkező zsidó közösségek idő– és térbeli kiindulópontjáról. Részletesen kielemzi az asszír, a babiloni és a perzsa korszakhoz kötődő bevándorláselméleteket, rávilágítva a különböző szakmai vélemények hiányosságaira és logikus érveire is. Minden egyes tárgyalt korszak történelmi hátterét alaposan kiboncolja, legyen szó akár az egyiptomi–filiszteus–júdai koalíció asszírellenes tevékenységéről, II. Nabu–kudurri–uszur hadjáratairól, Jeruzsálem bukásáról és annak következményeiről, vagy a perzsa korszakban létrejött zsoldoskatonai szerveződésekről. Valójában olyan mennyiségű nézőpont kerül felsorakoztatásra – nem is beszélve a történelmi áttekintésekről –, hogy nem árt többször átolvasni a teljes anyagot, ahhoz hogy maradandó képet kapjunk a leírtakról. A rengeteg lehetséges magyarázat vizsgálata és kiértékelése mellett pedig végül saját konklúzióját is kifejti a szerző.
A teológus és a történész:
Aki valamelyest ismeri Zsengellér József írásait, annak nem meglepő, hogy egyes cikkeiben a mélyebb (és elvontabb) hitbéli gondolatokat kibontó teológus, megint más munkáiban pedig a naprakész ismeretekkel rendelkező történész nyilvánul meg. Mivel a szerző ezen írása az Ókor folyóirat hasábjain jelent meg, már nem is olyan nehéz kitalálni, hogy ezúttal a hebraisztikában is jártas történész fejti ki forráskutatásainak eredményét. Egy valamiben biztos lehet az olvasó: magyar nyelven ilyen alapos, áttekintő munka még nem igazán jelent meg az Elephantiné–szigeten egykor élő zsidó kolóniák eredetével kapcsolatban.³
A 25 oldalas tanulmány az alábbi linkre kattintva olvasható el:
» Zsengellér József: „Creatio ex fermento rubro? Az elephantinéi jehudi közösség eredete". Ókor folyóirat 2021. XX. évfolyam 1. szám, 11–25. oldal
A folyóirat teljes száma:
» Ókor folyóirat 2021. XX. évfolyam 1. szám
A szerző teljes publikációs listája a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT):
» Zsengellér József publikációi
Eddig megjelent magyar nyelvű könyvei (a szerkesztett kötetek kivételével):
• Zsengellér József: Az igazi izraeliták. Tanulmányok a samaritánus közösség ókori történetéről és irodalmáról. Simeon könyvek 3. Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa, 2004
• Zsengellér József: Bálám könyve I. – A Numeri 22-24 ókori hatástörténete.Questiones Theologiae 3. KRE HTK Doktori Iskola – L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2006
• Zsengellér József: Textus és contextus. Az Ószövetség megértésének lehetőségei. L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2011. (A könyv teljes terjedelmében elolvasható és letölthető: https://www.academia.edu/30594736/Textus_%C3%A9s_contextus_2011_)
• Zsengellér József: A kánon többszólamúsága. A héber Biblia/Öszövetség szöveg- és kánontörténete. L'Harmattan Könyvkiadó – Kálvin Kiadó, Budapest, 2014. (A könyv teljes terjedelmében elolvasható és letölthető: https://www.academia.edu/44490327/ZSENGELL%C3%89R_J%C3%93ZSEF_A_k%C3%A1non_t%C3%B6bbsz%C3%B3lam%C3%BAs%C3%A1ga)
• Zsengellér József: Az emberáldozattól az istennév kimondhatatlanságáig – Vallástörténet és teológia az Ószövetségben, L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2021
• Zsengellér József: Manassé imája. L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2021
Zsengellér József (1966) 1991-ben diplomázott le (MA) teológiából a Budapesti Református Teológiai Akadémián, 1992-ben pedig hebraisztikából is mesterdiplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Doktori fokozatát 1998-ban szerezte meg hittudományból a hollandiai Ultrecht Egyetemen (Rijksuniversiteit Utrecht), ugyanezen tudományágból pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetemen habilitációs képesítését is elnyerte 2002-ben.
Eddig betöltött fontosabb beosztásai:
• Pápai Református Teológiai Akadémia, Ószövetségi Tanszék: tanszékvezető (1998-2008)
• Károli Gáspár Református Egyetem, Hittudományi Kar, Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszék: tanszékvezető, egyetemi tanár (2008-2020)
• Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, Szentírás és Talmudtudományi Tanszék: Egyetemi Tanár (2020-)
• Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, Zsidó Vallástudományi Doktori Iskola: oktató
Fontosabb jelenlegi tagságai:
• Société d’Études Samaritaines (Nemzetközi samaritánus-kutató társaság): tag
• Magyar Hebraisztikai Társaság: alapító tag, elnök
• International Society for the Study of Deuterocanonical and Cognate Literature: tag
• Society of Biblical Literature: tag
Fő kutatási és oktatási területei:
• az ókori Izrael történelme és vallástörténete
• a samaritánus közösség vallás- és irodalomtörténete
• a zsidóság perzsa, illetve hellenisztikus kori történelme és vallástörténete
• az Ószövetség irodalma és teológiája
Eddigi tanulmányaival, oktatásaival és kutatásaival kapcsolatos bővebb információ:
https://htk.kre.hu/index.php/dr-zsengeller-jozsef
https://or-zse.hu/szentiras-es-talmudtudomany-tanszek/
Doktori tevékenységeiről az alábbi oldalon található adat:
Képek forrása:
https://images.memphistours.com
https://watchjerusalem.co.
Jegyzetek:
¹ Az említett cikk: Zsengellér József: „Az emberáldozat formái az ókori Közel–Keleten és azok kiváltása a JHWH–vallásban”: Orpheus Noster 6. évf. 3. sz. (2014.) 75-90. oldal. Elolvasható: https://epa.oszk.hu/03100/03133/00016/pdf/EPA03133_orpheus_noster_2014_03_075-090.pdf
² Az i. e. 5–4. század meghatározás konkretizált időpontjai: a legrégebbi irat, mely jehudi kolóniákhoz kapcsolódik i. e. 495-ben keletkezett, az utolsó pedig i. e. 390-ben.
³ A témában legutóbb 2019-ben készült egy kisebb terjedelmű elemzés: Csabai Ágnes: „Jezábel halála. Hnum contra Jahve – az egyiptomi–zsidó konfliktus Elephantiné szigetén”: Theologiai Szemle 62/4. (2019) 204–218. oldal
