Balogh Csabának, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet docensének már több ízben is készült elemzése különböző ókori közel–keleti források bibliai összefüggéseiről.¹ Legutóbbi szaktanulmánya „Forrásszövegek az ókori Júda történelméhez. Nebukadneccar babiloni király brisai sziklafelirata" címmel jelent meg egy 2021-ben kiadott tanulmánykötetben, melyet Adorjáni Zoltán teológusprofesszor 65. születésnapja alkalmából állított össze több neves hittudományos szerző.²
A téma történelmi előzményei:
Az i. e. 7. század végén a Közel-Kelet legerősebb nagyhatalmának, Asszíriának az egyeduralmát együttesen döntötte meg az iráni térségből érkező médek törzsszövetsége és a babiloni székhellyel rendelkező káldok serege. Utóbbiak ennek köszönhetően kaptak lehetőséget saját birodalmuk fokozatos kiépítésére, melyet az i. e. 605-től 562-ig uralkodó II. Nabú–kudurri–uszur (a bibliai Nebukadneccar) káld király katonai hadjáratok segítségével szándékozott megvalósítani. A hadjáratok során elfoglalt városok betagolódtak az Újbabiloni Birodalomba és automatikusan annak adófizetőjévé váltak. A folyamatosan új területekkel bővülő birodalom terjeszkedése a Közel–Kelet nyugati felét is érintette, ennek során pedig a babiloni sereg rendszeres összetűzésbe került a térségre igényt tartó másik jelentős hatalommal, Egyiptommal.
A dél–nyugati terjeszkedés látóköréből nem maradhattak ki Júda városai sem, amelyek felváltva kerültek babiloni és egyiptomi fennhatóság alá, rendszeresen lavírozva a két nagyhatalom befolyása között. A főváros (Jeruzsálem) egymást követő uralkodói hol a Babilon diktálta politikához próbáltak igazodni, hol pedig Egyiptom befolyása alá kerülve szembefordultak a káld uralommal. A jeruzsálemi vezetés ilyen jellegű lázadási kísérletei azonban a Bibliában is feljegyzett súlyos következményeket vontak maguk után (2Kir 24–25). A városnak ez miatt két alkalommal is (i. e. 597, majd 586) el kellett szenvednie a babiloni seregek ostromát és a lakosság nagyszámú deportálását, ráadásul a nagytemplom lerombolása és Jeruzsálem bukása is ezeknek a döntéseknek a végkifejleteként következett be. (A témával kapcsolatos magyar nyelvű szakirodalmat lásd a bejegyzés végén)³
II. Nabú–kudurri–uszur expanziós tevékenysége észak–nyugati irányba is intenzíven kiterjedt, erre a régióra viszont nem politikai, hanem főként gazdasági érdekekből tartott igényt. A Földközi–tengerről érkező árucikkek kereskedelmi monopóliuma mellett ugyanis a Libanon–hegység cédruskitermelésére is szüksége volt nagyszabású mezopotámiai építkezései miatt. A káld uralkodó észak–nyugati jelenlétéről több ékírásos sziklafelirat is megemlékezik, Balogh Csaba pedig ezen feliratok egyikéhez készített magyar nyelvű fordítást a hozzá szükséges szakmai kiegészítésekkel.
A brisai "ikerfelirat":
A Libanon–hegységet és a Bekaa–völgyet összekötő Wadi esh–Sharbin (Brisa településétől nem messze) néven ismeretes hegyi út Tripoli és Hermel városa között húzódik. Ezen az úton fedezték fel az 1800-as évek vége felé azokat az ékírásos “ikerfeliratokat”, melyek az út menti sziklák nyugati, illetve keleti oldalára voltak bevésve. A feliratokat vizsgáló epigráfusok már első körben megállapították, hogy a nyugati sziklába vésett ékjelek óbabiloni, míg a keleti oldal feliratai újbabiloni írásjelekkel készültek. A feliratok fordításakor nem csak az vált nyilvánvalóvá, hogy a kétféle írás ugyanazokról az eseményekről számol be, de az is kiderült, hogy az ékjelek a híres babiloni uralkodó, II. Nabú–kudurri–uszur vésnökeitől származnak.
II. Nabú–kudurri–uszur wadi brisai sziklafeliratának részlete © Jona Lendering ; CC BY-SA 3.0. https://vici.org
A felirat tartalma:
A nagy terjedelmű szöveg magyar nyelvű fordítása mind ez idáig váratott magára,⁴ tehát ez az első alkalom, hogy a hazai olvasók saját anyanyelvükön ismerkedhetnek meg a babiloni király libanoni feliratával. A szöveg szinte teljes terjedelmében azoknak az építési tevékenységeknek a leírását tartalmazza, melyeket az uralkodó Babilónia különböző városaiban valósított meg.⁵ Az ún. északi palota megépítése mellett hajók, kapuk, várfalak, várárkok, földgátak, utcák, valamint különböző istenségek tiszteletére szánt templomok építési, felújítási és díszítési munkálatairól ad beszámolót, de a híres újévi felvonulási ünnepséget, az “Akitut” is több alkalommal említi. A tanulmány tehát jelentős részben az eredeti babiloni nyelvű szöveget és annak magyar fordítását ismerteti, kiegészítésként pedig a szerző fontos lábjegyzetei adnak felvilágosítást a felirat ideológiai és teológiai célú szófordulatairól, illetve azok bibliai vonatkozásairól.
A 31 oldalas szaktanulmány az alábbi linkre kattintva olvasható el:
Link származási helye:
» https://repo.proteo.hu/publication/5819
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet digitális tartalmainak online tárhelye:
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet honlapja:
Balogh Csaba teljes publikációs listája a Magyar Tudományos Múvek Tárában (MTMT):
» https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10043667
A szerző egyéb cikkeiről utoljára 2020 októberében készült bejegyzés itt a blogon:
» https://forrasokazokorinapkelethez.blog.hu/2020/10/11/balogh_csaba_letoltheto_cikkei
Balogh Csaba (1975) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Ószövetségi Tanszékének docense. Egyetemi diplomáját 1999-ben szerezte teológiából, doktori fokozatát pedig 2009-ben vette át a hollandiai Theologische Universiteit van de Gereformeerde Kerken tudományos intézményében.
Tagja a Jesaja-Werkplaats, a Romániai Biblikusok Szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia Külső Köztestülete, a Magyarországi Református Egyház – Doktorok Kollégiuma, az European Association of Biblical Studies, valamint a Society of Biblical Literature nevű tudományos társaságoknak.
A héber és az akkád nyelv mellett oktatási tárgyaihoz tartozik az ószövetségi teológia és a bibliaelemzés módszertana; fő kutatási tevékenysége pedig az Ószövetséget érintő ókori közel–keleti szövegek tanulmányozása.
Szakmai önéletrajza: https://proteo.cj.edu.ro/hu/szemelyek/oktatok/balogh/cv
Jegyzetek:
¹ A szerző említett munkái:
- Balogh Csaba: „Isten embere és az istenek emberei. Próféták és prófétálás az ókori Közel-Keleten és ennek jelentősége a mai ószövetségkutatásban”: Református Szemle 96. 2003, 13–31. oldal (Elolvasható: https://www.proteo.cj.edu.ro/sites/default/files/documents/publications/2003/1338799880.pdf)
- Balogh Csaba: „Jeruzsálem a dávidi királyság kialakulása előtt, az Amarnai levelek tükrében”: Studia Doctorum Theologiae Protestantis 4. 2013, 9–38. oldal (Elolvasható: https://www.proteo.cj.edu.ro/sites/default/files/documents/publications/2013/1372619249.pdf)
- Balogh Csaba: „Júdai deportáltak a babiloni adminisztratív szövegekben. Források az ókori Izrael történelméhez”: Egeresi László Sándor (szerk.), Kókai-Nagy Viktor (szerk): Adalékok Izrael történetéhez. Ünnepi kötet Karasszon István 65. születésnapja alkalmából. Komárom. 2020, 38–88. oldal (Elolvasható: https://proteo.hu/sites/default/files/documents/publications/2020/1610216816.pdf)
² A tanulmánykötet teljes címe: Balogh Csaba, Kolumbán Vilmos József (szerk.): Az Írás bűvöletében. Tanulmányok Adorjáni Zoltán 65. születésnapjára. Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2021. https://repo.proteo.hu/publication/5817
³ Az Újbabiloni Birodalom terjeszkedésével kapcsolatos ajánlott magyar nyelvű szakirodalom (a teljesség igénye nélkül):
- Gordon, Cyrus H. – Rendsburg, Gary A.: „Júda egymagában”. In Cyrus H. Gordon – Gary A. Rendsburg: A Biblia és az ókori Közel-Kelet. Gold Book. Debrecen, 1997, 279–287. oldal
- Jagersma, Henk: „Babilon felvonulása”. In Henk Jagersma: Izráel története az ószövetségi korban. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Budapest, 1991, 138-143. oldal
- Kalla Gábor: „Nabu–kudurri–uszur és Nabu–naid". In Mezopotámiai uralkodók. Kossuth Kiadó. Budapest, 1993, 74–79. oldal.
- Karasszon István: „Reform és bukás”. In Karasszon István: Izrael tőrténete. A kezdetektől Bar–Kochbáig. Kréné 10. Új Mandátum Könyvkiadó. Budapaest, 2009, 130–136. oldal
- Komoróczy Géza: „Jeremiás, Jeruzsálem, Nebúkadreccar. Kritikai értelmiségi az ókori Keleten a nemzeti és birodalmi politika erőterében”. In Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Második, javított kiadás. Osiris Kiadó. Budapest, 1995, 182–209. oldal
- Oates, Joan: „Az újbabiloni dinasztia”. In Joan Oates: Babilon. General Press Kiadó. 2008, 166–172. oldal
- Roaf, Michael: „Az utolsó birodalmak (i. e. 626-330)”. In Michael Roaf: A mezopotámiai világ atlasza. Helikon Kiadó – Magyar Könyvklub. Budapest, 1998, 198–199. oldal
⁴ Balogh Csaba fordítása Rocio Da Riva professzor (Universitat de Barcelona) 2012-ben megjelent monográfiájához igazítva került összeállításra: Rocio Da Riva,: The Twin Inscriptions of Nebuchadnezzar at Brisa (Wadi esh-Sharbin, Lebanon): a Historical and Philological Study. Archiv für Orientforschung Bhft. 32. Horn, Berger & Söhne, 2012
⁵ A felirat beszámolója alapján az építkezési munkálatok a következő mezopotámiai városokra terjedtek ki: Babilon, Borsippa, Kuta, Sippar, Bas, Dilbat, Marad, Uruk, Larsa és Ur.
Libanon domborzati térképe. http://libanon.terkepek.net/libanon-terkep.jpg
