Az üvegből készült termékek felhasználása napjainkra rendkívül szerteágazóvá vált, a késő bronzkorban gyártott üvegek alkalmazása azonban kevésbé volt ilyen sokrétű. Egy 3500 évvel ezelőtt készített üvegtermék ráadásul külső megjelenésben is eltért a modern korban használatos üvegtől, a manapság megszokott átlátszó kivitelezés helyett ugyanis eleve átlátszatlanra gyártották és erőteljesen színezték. Ez utóbbira főleg annak érdekében volt szükség, hogy minél inkább hasonlítson a természetben megtalálható drágakövekre, mint pl. a lazúrkő, vagy a türkiz, melyeknek sok esetben mágikus, gyógyító erőt is tulajdonítottak.

1. kép: Egyiptom és Szudán térségéből származó üvegamulettek / kel.: 18. és 19. dinasztia időszaka / megtekinthető: British Museum EA6244 / © The Trustees of the British Museum

Üvegkészítés napjainkban és a bronzkorban:

Összetételükben ezzel szemben a késő bronzkori üvegtárgyak közel azonosak voltak a manapság gyártottakkal. Ezek is meghatározóan szilicium-dioxid alapúak voltak, melyet kvarchomokból, illetve kvarckavicsból nyertek ki, az ókori üvegkészítők számára viszont komoly fejtörést okozhatott kezdetben, hogy a kvarcot rendkívül magas hőmérsékleten, 1700 °C körül lehet megolvasztani. Ennek a hőmérsékletnek nemcsak a létrehozása jelentett nagy kihívást, de az üveggyártásra alkalmazott ókori kemence is megolvadt volna még a kívánt hő elérése előtt.

Az olvadási hőmérséklet csökkentése érdekében a modern üveggyárak nátrium-karbonátból nyert szódát kevernek a kvarchoz, a korai időkben viszont – modern technológia hiányában – egy ettől teljesen eltérő megoldást választottak. A bronzkori üvegművesek a sivatagok peremén megtalálható sótűrő növények hamuját keverték hozzá a kvarchomokhoz/-kavicshoz és így sikerült elérniük egy alacsonyabb, nagyjából 1100 °C körüli olvadási hőmérsékletet.

Üvegek több különböző színben:

Az elkészítendő üveg színárnyalatainak létrehozására a bronzkori iparosok különböző fémeket is beleolvasztottak a keverékbe. Így hoztak létre kék színű üveget kobalt és réz felhasználásával; fehér, vagy sárga színt antimonnal és ólommal; lilát és feketét pedig mangán hozzáadásával. Az ilyen módszerrel vegyített olvadt üveget előre legyártott formákba öntötték, amelyek tetszőlegesen megtervezett gyöngy, amulett, váza, vagy pl. edény alakban szilárdultak meg.

2. kép: Kozmetikai célra használt üvegkorsó / magasság: 8, 7 cm / származási hely: Memphis, Egyiptom / kel.: i. e. 1390-1352 / megtekinthető: British Museum, EA4741 / © The Trustees of the British Museum

Ókori üvegműhelyek Egyiptomban és a Közel-Keleten:

• Máig sem tisztázódott, hogy az üvegkészítés a Közel-Keleten, vagy Egyiptomban jelent-e meg először. Egyiptom jó állapotban előkerült bronzkori üvegtermékei főleg a sivatagos területekről származnak és kifejezetten a száraz környezet miatt maradhattak kivételes épségben. Ennek köszönhetően a régészeknek három üvegműhelyt is sikerült beazonosítani az idők során, melyek Malkatánál, Thébánál és Luxorban üzemeltek egykor.

• A közel-keleti térségekben ezzel szemben már épségben lévő bronzkori üvegtárgyat is nehéz fellelni, nemhogy üveggyártásra fenntartott helyeket. Az üvegműhelyek egykori meglétéról is leginkább a leletek jellege árulkodik, ezek közül is főleg azok az üvegtárgyak, amelyeken rajta maradt az öntéshez használt kerámiaforma. Épen maradt üvegtermékek szempontjából Mezopotámia az egyik legkedvezőtlenebb hely, itt ugyanis rengeteg az ártér, illetve a nyirkos terület, de a viszontagságos időjárás sem kedvező az üvegtárgyak állapotára nézve. Kezdetben kisebb foltok jelenhetnek meg a tárgyakon, majd átterjedve elfehéredést okoznak a teljes anyagon (sérülékennyé téve az anyagszerkezetet), végül pedig csak törmelékek maradnak az utókor számára. 

3. kép: Kasszita korból származó mállásnak indult üvegkancsó / magasság: 11,8 cm / származási hely: Ur, Dél-Irak / kel.: i. e. 1300-1200 / megtekinthető British Museum MN120659 / © The Trustees of the British Museum

Napjaink legkorszerűbb elemzési technikája:

A Közel-Keleten és Egyiptomban talált üvegek elemzésére számos eszközt alkalmaztak már eddig, jelenleg pedig egy korszerű lézeres eljárás bizonyul a legeredményesebb vizsgálati technikának. A Laser Ablation Inductively Coupled Plasma Mass Spectrometry (LA-ICPMS) elnevezésű eljárás nagy teljesítményű lézer segítségével távolít el egy mindössze 0,1 mm nagyságú mintát a vizsgálni kívánt üvegtárgyból. A leválasztott mintát ionizálják egy plazmafáklyában, az ennek révén elkülönülő alkotóelemek ionjait pedig tömegspektrométer segítségével megszámolják. Az eljárás révén az üveget alkotó összetevők csaknem mindegyike elemezhetővé válik.

Az előzőlegesen végzett vizsgálati módszerekkel ez idáig nem igazán sikerült kimutatni eltéréseket a Közel-Keletről és Egyiptomból származó üvegek összetételében, mindaddig, amíg alkalmazásba nem került az LA-ICPMS technika. Ennek segítségével derült ki az is, hogy az Egyiptomban készített üvegek olyan sajátságos összetevőket tartalmaznak, amelyek a közel-keleti üvegműves termékeknél nem találhatóak meg. A törvényszéki vizsgálatoknál is alkalmazott LA-ICPMS technikának köszönhetően tehát a jövőben könnyebben beazonosíthatóak lesznek az Egyiptom területén készült üvegtárgyak. Ugyanezt a technikát pedig a levantei és a görögországi régiókban talált üvegtárgyakon is alkalmazták, illetve felhasználták a Törökország déli partjánál előkerült híres uluburuni hajóroncs üvegszállítmányának vizsgálatánál is. Az elemzés segítségével mindhárom helyszín esetében sikerült elkülöníteni az Egyiptomból származó bronzkori üvegtárgyakat.

4. kép: A fent említett LA-ICPMS technika, melyet egyes kriminalisztikai laboratóriumok is rendszeresen alkalmaznak / https://www.sciencedirect.com

Üveg, mint nagy értékű cserecikk:

A közel-keleti államok és Egyiptom közötti árucserébe vont üvegtermékekről ikonográfiai és szöveges leletek is megemlékeznek. A híres „Amarna-levéltár” szövegei között pl. található olyan levél, melyet egyiptomi fáraó küldött a Közel-Keletre üveg kérvényezésével kapcsolatosan. Az üvegtárgyak nagyra becsült értékére pedig a Karnaki Templom egyik reliefjén is láthatunk példát, amin III. Thotmesz (Tuthmosis) nyújt át a templomnak üvegkosarakat, köszönetként a Levantéban elért katonai győzelmekért.

Régészeti tárgyak terén az ókori üvegtermékek tanulmányozása jelenleg is az egyik legélénkebben folytatott kutatások közé tartozik, a modern elemző technikáknak köszönhetően pedig egyre többet tudhatunk meg a régi gyűjteményekben található és az újabb feltárásokon megjelenő leletekről egyaránt.

Cikk forrása:

https://www.asor.org/anetoday/2021/05/glass-lapis-lazuli/

Képek származási helye:

1. British Museum
2. British Museum
3. British Museum
4. Sciencedirect.com