Az Akkád Birodalom (Kr. e. 2335–2195) hanyatlásáról tekinthetünk meg ismeretterjesztő filmet a Viasat History Ókori apokalipszis című sorozatában.

A történettudomány eddigi vizsgálatai alapjánt belső viszályok és a Zagrosz–hegységből érkező guti (kutu) törzsek támadása vetett véget Mezopotámiában az akkád uralom hatalmának. Ettől eltérően a Viasat History sorozatának negyedik része teljesen új szemszögből közelíti meg a témát és a bukás elsődleges kiváltó okait mutatja be. Az elmélet képviselői a történettudomány (azon belül is főleg a régészet), illetve a paleográfia eredményei mellett a természettudomány bevonásával nyújtanak lehetséges magyarázatot a birodalom összeomlására. Az új nézőpont kialakítására pedig elsődlegesen a Tell Brak és Tell Leilan térségében talált felfedezések vezették rá a kutatókat. A spoilerezés elkerűlése érdekében ennél többet nem is érdemes közölni az epizód tartalmáról.

Viasat History: Ókori apokalipszis 4. – Az Akkád Birodalom

A sorozat vetítésével kapcsolatos egyéb info a Viasat History magyarországi honlapján:

https://viasat-history.hu/?s=%C3%B3kori+apokalipszis

Milyen témákkal foglalkozik a szerzők cikke?

Az első hat oldal két ékírásos tárgyat vet vizsgálat alá és a hozzá tartozó feljegyzéseket elemzi ki. A következő négy oldal egy antiochiai keresztény pátriárka tevékenysége köré összpontosul, a cikk hátralévő szakaszai pedig a szír kereszténység és az Oszmán Birodalom viszonyáról, valamint Magyarország ezekhez fűződő kapcsolatáról ad ismertetést.

A szerzők által vizsgált tárgyak:

1908-ban II. Ignác Efrém Rahmáni szír katolikus pátriárka egy ékírásos agyagcilindert és egy feliratos agyagszöget ajándékozott az akkori kalocsai érseknek (Városy Gyulának), aki pedig a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteményében helyezte azokat el.

A tárgyak első vizsgálata:

Az agyagcilinder és -szög vizsgálatát, illetve szövegük fordítását 1913-ban már elvégezte az asszíriológia és a klasszika-filológia egykori neves szakértője, Kmoskó Mihály (1876–1931), akinek akkori publikációjából megtudhatjuk, hogy az agyagcilinder esetében modern korban készített hamisítvánnyal van dolgunk.

Ezzel ellentétben a feliratos szög eredetinek bizonyult és csaknem 4100 évesre datálható, egyébként pedig Gudea sumer király építkezési feliratát tartalmazza.

A tárgyak újravizsgálatának időszerűsége:

Az ékírásos kultúrákkal foglalkozó tudomány (asszíriológia) a publikáció megjelenése óta eltelt majd 110 év alatt (1913–2022) rengeteg új ismeretenyaggal bővült és az ékírások fordítási módszere is jelentős fejlődésen ment keresztül, ezért a két szerző szükségesnek érezte a tárgyak részletes szakmai újravizsgálatát. Földi Zsombor és Kerekes Miklós elemzése nemcsak újonnan felfedezett eltérésekre világít rá a tárgyakkal kapcsolatban, de szemlélteti a cilinder készítésének modern kori jellegzetességeit is, összehasonlítva azokat az eredeti ókori módozatokkal. Mindezek alapján olyan fontos szempontok kerülnek hangsúlyba, mint pl. a tárgy átlagtól eltérő méretbeli kialakítása (átmérő és hossz), az adott korban nem létező írástípus, vagy az ékjelek szabálytalan elrendezése. A szerzők tanulmányában ezen kívül még megkapjuk Gudea király építkezési leírásának magyar fordítását is, melyet az agyagszög ékjelei alapján végeztek el.

A szerzők tanulmánya kitér még:

- Rahmáni pátriárka életútjára, egyházi tevékenységére, illetve korabeli források alapján magyarországi látogatására is
- a pátriárka Magyarországra írt leveleinek tartalmára
- a szír katolikus egyház történetére
- a szír kereszténység és az Oszmán Birodalom viszonyára
- Rahmáni pátriárka európai körútjának politikai inditékaira
- Magyarország politikai érdekeire az 1908-as látogatás idején

Földi Zsombor és Kerekes Miklós cikke az alábbi linkre kattintva olvasható el:

Földi Zsombor – Kerekes Miklós: Lagaštól Bábelig. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár ékírásos tárgyai és II. Ignác Efrém Rahmáni szír katolikus pátriárka 1908-as magyarországi látogatása (Ókor folyóirat 2022, XXI. évfolyam, 1. szám, 30–45. oldal)

Kmoskó Mihály 1913-ban készült publikációja az alábbi linken olvasható el:

https://adt.arcanum.com/hu/view/religio_1913/?query=religio%201913&pg=14&layout=s

Az illegális műkincskereskedelem problémájával Földi Zsombor már foglalkozott egy részletes tanulmányában:

Földi Zsombor: Ékírásos tárgyak az illegális műkereskedelemben és a szakértői felelősség kérdése (Ókor folyóirat 2013, XII. évfolyam, 2. szám, 15–23. oldal) Elolvasható: https://okorportal.hu/wp-content/uploads/2015/03/2013_2_foldi.pdf

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár honlapja:

https://konyvtar.asztrik.hu/?fbclid=IwAR0z-eWGCUttL1IXChXlzkn-CzZHP955p5pkz5OpMiux-0uq1wRuhmW4n0I

Képek származási helye:

https://konyvtar.asztrik.hu

2022. szeptember 5-én jelent meg az újságárusoknál az Ókor folyóirat idei aktuális száma (2022/1), a benne szereplő szakmai cikkek közül pedig egyet már teljes terjedelmében ingyen elolvashatunk az interneten is. A szóban forgó tudományos tanulmány az Academia.edu oldalára került fel, szerzője pedig Vér Ádám, az Eötvös Loránd Tudományegyetem asszíriológus adjunktusa.

A Óperzsa Birodalom legendás királyának, II. Kürosznak (i. e. 559–530) a származásával, felemelkedésével és uralkodásával kapcsolatban a mai történészeknek már számos forrás áll a rendelkezésére. Perzsa uralkodók tevékenységéről nemcsak a klasszikus történetírók feljegyzései számolnak be, de az elsődleges forrásnak számító ékírásos leletek is fontos információkat nyújtanak. Az ELTE asszíriológusának elemzésében mind az ókori görög szerzők beszámolói, mind pedig a vonatkozó ékírásos szövegek alaposan górcső alá kerülnek. A 19 oldalas tanulmány többek között a következő kérdéseket boncolja ki:

• Milyen eltéréseket és egyezőségeket találunk II. Kürosz felemelkedésével kapcsolatban Hérodotosz, Xenophón, Knidosi Ktésias, vagy Nikolaos Damaskénos történetírói munkáiban?
• Melyik két perzsa dinasztia származási vonala rekonstruálható a híres behisztuni felirat és a Kyros-henger szövege alapján?
• Kit takar a forrásokban gyakran szereplő Teispa név és mely királyokat származtatják tőle?
• Azonosítható-e a persepolisi pecséthenger-lenyomaton szereplő személynév II. Kürosz nagyapjával?
• Melyik perzsa uralkodó adta zálogba fiát Asszíriának?
• Hogyan számolnak be az ékírásos források az asszírok által elpusztított Elám utóéletêről?
• Miként hagyományozta át Perzsia az elámi kultúrát, illetve annak adminisztrációját, nyelvét és írását?
• Milyen szerepet játszott a korszak nagy horderejű eseményeiben Parsumaš és Anšan térsége?
• Hogyan számol be Hérodotos a médek elleni perzsa győzelemről és hogyan nyer ez a történet igazolást a Babiloni Krónikában?
• A Nabú-na'id Krónika alapján milyen útvonalon közelítette meg a perzsa sereg Mezopotámia városait és melyik országot takarja a szöveg töredékes részlete?
• Milyen módon használta fel régebbi mezopotámiai királyságok propaganda szövegeit II. Kürosz?
• Okolható-e egyáltalán az utolsó babiloni király (Nabú-na'id) a város bukásáért és milyen tevékenységei utalnak háborús előkészületekre?
• Melyik babiloni istenség tiszteletét dicsőíti a Kyros-henger szövege? 

Ezekre a kérdésekre és még számos másik talányra keresi a választ Vér Ádám alapos tanulmánya, melyben a Kyros-henger szövegének magyar nyelvű újrafordítását is elvégezte. A teljes cikk az alábbi linken olvasható el:

» Vér Ádám: Kyros és a Teispida-dinasztia  (Ókor folyóirat 2022/1, 12-29. old.)

Vér Ádám egyéb elemzéseiről már készült bejegyzés itt blogon, mely az alábbi linken található:

» Vér Ádám letölthető cikkei

A szerző 2018-as könyvéről írt ismertető:

» Könyvismertető: Vér Ádám: Az Újasszír Birodalom keleti tartományai

Kürosz agyaghenger-pecsétje / Megtekinthető: British Miseum, Mn: 90920 / kép származási helye: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e5/Cyrus_Cylinder_front.jpg

Balogh Csabának, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet docensének már több ízben is készült elemzése különböző ókori közel–keleti források bibliai összefüggéseiről.¹ Legutóbbi szaktanulmánya „Forrásszövegek az ókori Júda történelméhez. Nebukadneccar babiloni király brisai sziklafelirata" címmel jelent meg egy 2021-ben kiadott tanulmánykötetben, melyet Adorjáni Zoltán teológusprofesszor 65. születésnapja alkalmából állított össze több neves hittudományos szerző.²

A téma történelmi előzményei: 

Az i. e. 7. század végén a Közel-Kelet legerősebb nagyhatalmának, Asszíriának az egyeduralmát együttesen döntötte meg az iráni térségből érkező médek törzsszövetsége és a babiloni székhellyel rendelkező káldok serege. Utóbbiak ennek köszönhetően kaptak lehetőséget saját birodalmuk fokozatos kiépítésére, melyet az i. e. 605-től 562-ig uralkodó II. Nabú–kudurri–uszur (a bibliai Nebukadneccar) káld király katonai hadjáratok segítségével szándékozott megvalósítani. A hadjáratok során elfoglalt városok betagolódtak az Újbabiloni Birodalomba és automatikusan annak adófizetőjévé váltak. A folyamatosan új területekkel bővülő birodalom terjeszkedése a Közel–Kelet nyugati felét is érintette, ennek során pedig a babiloni sereg rendszeres összetűzésbe került a térségre igényt tartó másik jelentős hatalommal, Egyiptommal.

A dél–nyugati terjeszkedés látóköréből nem maradhattak ki Júda városai sem, amelyek felváltva kerültek babiloni és egyiptomi fennhatóság alá, rendszeresen lavírozva a két nagyhatalom befolyása között. A főváros (Jeruzsálem) egymást követő uralkodói hol a Babilon diktálta politikához próbáltak igazodni, hol pedig Egyiptom befolyása alá kerülve szembefordultak a káld uralommal. A jeruzsálemi vezetés ilyen jellegű lázadási kísérletei azonban a Bibliában is feljegyzett súlyos következményeket vontak maguk után (2Kir 24–25). A városnak ez miatt két alkalommal is (i. e. 597, majd 586) el kellett szenvednie a babiloni seregek ostromát és a lakosság nagyszámú deportálását, ráadásul a nagytemplom lerombolása és Jeruzsálem bukása is ezeknek a döntéseknek a végkifejleteként következett be. (A témával kapcsolatos magyar nyelvű szakirodalmat lásd a bejegyzés végén)³

II. Nabú–kudurri–uszur expanziós tevékenysége észak–nyugati irányba is intenzíven kiterjedt, erre a régióra viszont nem politikai, hanem főként gazdasági érdekekből tartott igényt. A Földközi–tengerről érkező árucikkek kereskedelmi monopóliuma mellett ugyanis a Libanon–hegység cédruskitermelésére is szüksége volt nagyszabású mezopotámiai építkezései miatt. A káld uralkodó észak–nyugati jelenlétéről több ékírásos sziklafelirat is megemlékezik, Balogh Csaba pedig ezen feliratok egyikéhez készített magyar nyelvű fordítást a hozzá szükséges szakmai kiegészítésekkel.

A brisai "ikerfelirat": 

A Libanon–hegységet és a Bekaa–völgyet összekötő Wadi esh–Sharbin (Brisa településétől nem messze) néven ismeretes hegyi út Tripoli és Hermel városa között húzódik. Ezen az úton fedezték fel az 1800-as évek vége felé azokat az ékírásos “ikerfeliratokat”, melyek az út menti sziklák nyugati, illetve keleti oldalára voltak bevésve. A feliratokat vizsgáló epigráfusok már első körben megállapították, hogy a nyugati sziklába vésett ékjelek óbabiloni, míg a keleti oldal feliratai újbabiloni írásjelekkel készültek. A feliratok fordításakor nem csak az vált nyilvánvalóvá, hogy a kétféle írás ugyanazokról az eseményekről számol be, de az is kiderült, hogy az ékjelek a híres babiloni uralkodó, II. Nabú–kudurri–uszur vésnökeitől származnak. 

II. Nabú–kudurri–uszur wadi brisai sziklafeliratának részlete © Jona Lendering ; CC BY-SA 3.0. https://vici.org

A felirat tartalma:

A nagy terjedelmű szöveg magyar nyelvű fordítása mind ez idáig váratott magára,⁴ tehát ez az első alkalom, hogy a hazai olvasók saját anyanyelvükön ismerkedhetnek meg a babiloni király libanoni feliratával. A szöveg szinte teljes terjedelmében azoknak az építési tevékenységeknek a leírását tartalmazza, melyeket az uralkodó Babilónia különböző városaiban valósított meg.⁵ Az ún. északi palota megépítése mellett hajók, kapuk, várfalak, várárkok, földgátak, utcák, valamint különböző istenségek tiszteletére szánt templomok építési, felújítási és díszítési munkálatairól ad beszámolót, de a híres újévi felvonulási ünnepséget, az “Akitut” is több alkalommal említi. A tanulmány tehát jelentős részben az eredeti babiloni nyelvű szöveget és annak magyar fordítását ismerteti, kiegészítésként pedig a szerző fontos lábjegyzetei adnak felvilágosítást a felirat ideológiai és teológiai célú szófordulatairól, illetve azok bibliai vonatkozásairól. 

A 31 oldalas szaktanulmány az alábbi linkre kattintva olvasható el: 

» Balogh Csaba: „Forrásszövegek az ókori Júda történelméhez. Nebukadneccar babiloni király brisai sziklafelirata": Balogh Csaba, Kolumbán Vilmos József (szerk.): Az Írás bűvöletében. Tanulmányok Adorjáni Zoltán 65. születésnapjára. Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2021, 9–39. oldal

Link származási helye:

» https://repo.proteo.hu/publication/5819

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet digitális tartalmainak online tárhelye:

» https://repo.proteo.hu/

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet honlapja:

» https://proteo.cj.edu.ro/ 

Balogh Csaba teljes publikációs listája a Magyar Tudományos Múvek Tárában (MTMT):

» https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10043667

A szerző egyéb cikkeiről utoljára 2020 októberében készült bejegyzés itt a blogon:

» https://forrasokazokorinapkelethez.blog.hu/2020/10/11/balogh_csaba_letoltheto_cikkei

Jegyzetek: 

¹ A szerző említett munkái: 

1. Balogh Csaba: „Isten embere és az istenek emberei. Próféták és prófétálás az ókori Közel-Keleten és ennek jelentősége a mai ószövetségkutatásban”: Református Szemle 96. 2003, 13–31. oldal (Elolvasható: https://www.proteo.cj.edu.ro/sites/default/files/documents/publications/2003/1338799880.pdf)
2. Balogh Csaba: „Jeruzsálem a dávidi királyság kialakulása előtt, az Amarnai levelek tükrében”: Studia Doctorum Theologiae Protestantis 4. 2013, 9–38. oldal (Elolvasható: https://www.proteo.cj.edu.ro/sites/default/files/documents/publications/2013/1372619249.pdf)
3. Balogh Csaba: „Júdai deportáltak a babiloni adminisztratív szövegekben. Források az ókori Izrael történelméhez”: Egeresi László Sándor (szerk.), Kókai-Nagy Viktor (szerk): Adalékok Izrael történetéhez. Ünnepi kötet Karasszon István 65. születésnapja alkalmából. Komárom. 2020, 38–88. oldal (Elolvasható: https://proteo.hu/sites/default/files/documents/publications/2020/1610216816.pdf)

² A tanulmánykötet teljes címe: Balogh Csaba, Kolumbán Vilmos József (szerk.): Az Írás bűvöletében. Tanulmányok Adorjáni Zoltán 65. születésnapjára. Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2021. https://repo.proteo.hu/publication/5817

³ Az Újbabiloni Birodalom terjeszkedésével kapcsolatos ajánlott magyar nyelvű szakirodalom (a teljesség igénye nélkül):

• Gordon, Cyrus H. – Rendsburg, Gary A.: „Júda egymagában”. In Cyrus H. Gordon – Gary A. Rendsburg: A Biblia és az ókori Közel-Kelet. Gold Book. Debrecen, 1997, 279–287. oldal
• Jagersma, Henk: „Babilon felvonulása”. In Henk Jagersma: Izráel története az ószövetségi korban. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Budapest, 1991, 138-143. oldal
• Kalla Gábor: „Nabu–kudurri–uszur és Nabu–naid". In Mezopotámiai uralkodók. Kossuth Kiadó. Budapest, 1993, 74–79. oldal.
• Karasszon István: „Reform és bukás”. In Karasszon István: Izrael tőrténete. A kezdetektől Bar–Kochbáig. Kréné 10. Új Mandátum Könyvkiadó. Budapaest, 2009, 130–136. oldal
• Komoróczy Géza: „Jeremiás, Jeruzsálem, Nebúkadreccar. Kritikai értelmiségi az ókori Keleten a nemzeti és birodalmi politika erőterében”. In Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Második, javított kiadás. Osiris Kiadó. Budapest, 1995, 182–209. oldal
• Oates, Joan: „Az újbabiloni dinasztia”. In Joan Oates: Babilon. General Press Kiadó. 2008, 166–172. oldal
• Roaf, Michael: „Az utolsó birodalmak (i. e. 626-330)”. In Michael Roaf: A mezopotámiai világ atlasza. Helikon Kiadó – Magyar Könyvklub. Budapest, 1998, 198–199. oldal

⁴ Balogh Csaba fordítása Rocio Da Riva professzor (Universitat de Barcelona) 2012-ben megjelent monográfiájához igazítva került összeállításra: Rocio Da Riva,: The Twin Inscriptions of Nebuchadnezzar at Brisa (Wadi esh-Sharbin, Lebanon): a Historical and Philological Study. Archiv für Orientforschung Bhft. 32. Horn, Berger & Söhne, 2012

⁵ A felirat beszámolója alapján az építkezési munkálatok a következő mezopotámiai városokra terjedtek ki: Babilon, Borsippa, Kuta, Sippar, Bas, Dilbat, Marad, Uruk, Larsa és Ur.

Libanon domborzati térképe. http://libanon.terkepek.net/libanon-terkep.jpg

Zsengellér József (1966) hebraista teológusprofesszor 2021-ben két önálló kötetet is megjelentetett az L’Harmattan Könyvkiadó égisze alatt. A Manassé imája című könyve egy apokrif írás keletkezési körülményeit, későbbi korokra mért hatását, illetve tartalmának irodalmi és teológiai vonatkozásait veszi elemzés alá. A másik tavalyi munka valamivel kényesebb, ámde annál izgalmasabb témába vezeti be az olvasót. Konkrétan az emberáldozatok ókori közel–keleti megjelenési formáit mutatja be vallástörténeti és teológiai szempontból. (A szerzőnek 2014-ben egyébként már jelent meg egy kisebb lélegzetvételű cikke ugyanebben a tárgykörben.)¹ A témát rendkívül tartalmasan kirészletező könyv, mely Az emberáldozattól az istennév kimondhatatlanságáig – Vallástörténet és teológia az Ószövetségben címet kapta, megérdemelne itt egy külön posztot is, jelen bejegyzés viszont elsődlegesen egy ugyancsak tavaly megjelent tudományos tanulmányra szeretné felhívni az olvasók figyelmét. A Creatio ex fermento rubro? Az elephantinéi jehudi közösség eredete címet viselő 25 oldalas írás az Ókor folyóirat 2021. XX. évfolyam 1. számában jelent meg, az Ókorportál pedig nemrég szabadon megtekinthetővé tette pdf formátumban.

Miről is szól a tanulmány:

Az Egyiptom déli határánál elhelyezkedő Elephantiné–szigetre az 1900-as évek első felében figyelt fel az akkori közérdeklődés, amikor is a sziget területén az i. e. 5–4. századból származó arámi nyelvű iratokat fedeztek fel,² melyek zsidó származású katonai kolóniák levelezéseit is tartalmazták. A papiruszokra jegyzett sorokon egy Jahve (Jahó) templom építkezési körülményei is képbe kerültek (aminek egy része később anyagi valójában is megjelent a régészet által), illetve szíriai–palesztinai istenségeket jelölő személynevek is felbukkantak rajtuk. A bibliakutatók és ókortörténészek legnagyobb dilemmáját azóta is az okozza, hogy az iratokon szereplő közösségek mikor és egyáltalán melyik közel–keleti térségből vándoroltak át egy olyan szigetre, ami Jeruzsálemtől is több mint egy hónapnyi gyalogút távolságra van. 

A szerző rendkívüli forrásmunkája: 

Zsengellér József tanulmánya meglepően tartalmas és alapos munka, amely amellett, hogy ismerteti a téma eddigi fontosabb szakmai véleményeit, a legújabb kutatási eredményeket is felhasználva összegzi mindazt, amit jelenleg megállapíthatunk a szigetre egykor érkező zsidó közösségek idő– és térbeli kiindulópontjáról. Részletesen kielemzi az asszír, a babiloni és a perzsa korszakhoz kötődő bevándorláselméleteket, rávilágítva a különböző szakmai vélemények hiányosságaira és logikus érveire is. Minden egyes tárgyalt korszak történelmi hátterét alaposan kiboncolja, legyen szó akár az egyiptomi–filiszteus–júdai koalíció asszírellenes tevékenységéről, II. Nabu–kudurri–uszur hadjáratairól, Jeruzsálem bukásáról és annak következményeiről, vagy a perzsa korszakban létrejött zsoldoskatonai szerveződésekről. Valójában olyan mennyiségű nézőpont kerül felsorakoztatásra – nem is beszélve a történelmi áttekintésekről –, hogy nem árt többször átolvasni a teljes anyagot, ahhoz hogy maradandó képet kapjunk a leírtakról. A rengeteg lehetséges magyarázat vizsgálata és kiértékelése mellett pedig végül saját konklúzióját is kifejti a szerző.

A teológus és a történész: 

Aki valamelyest ismeri Zsengellér József írásait, annak nem meglepő, hogy egyes cikkeiben a mélyebb (és elvontabb) hitbéli gondolatokat kibontó teológus, megint más munkáiban pedig a naprakész ismeretekkel rendelkező történész nyilvánul meg. Mivel a szerző ezen írása az Ókor folyóirat hasábjain jelent meg, már nem is olyan nehéz kitalálni, hogy ezúttal a hebraisztikában is jártas történész fejti ki forráskutatásainak eredményét. Egy valamiben biztos lehet az olvasó: magyar nyelven ilyen alapos, áttekintő munka még nem igazán jelent meg az Elephantiné–szigeten egykor élő zsidó kolóniák eredetével kapcsolatban.³

A 25 oldalas tanulmány az alábbi linkre kattintva olvasható el: 

» Zsengellér József: „Creatio ex fermento rubro? Az elephantinéi jehudi közösség eredete". Ókor folyóirat 2021. XX. évfolyam 1. szám, 11–25. oldal

A folyóirat teljes száma:

» Ókor folyóirat 2021. XX. évfolyam 1. szám

A szerző teljes publikációs listája a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT):

» Zsengellér József publikációi

Eddig megjelent magyar nyelvű könyvei (a szerkesztett kötetek kivételével):

• Zsengellér József: Az igazi izraeliták. Tanulmányok a samaritánus közösség ókori történetéről és irodalmáról. Simeon könyvek 3. Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa, 2004 

• Zsengellér József: Bálám könyve I. – A Numeri 22-24 ókori hatástörténete.Questiones Theologiae 3. KRE HTK Doktori Iskola – L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2006

• Zsengellér József: Textus és contextus. Az Ószövetség megértésének lehetőségei. L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2011. (A könyv teljes terjedelmében elolvasható és letölthető: https://www.academia.edu/30594736/Textus_%C3%A9s_contextus_2011_)

• Zsengellér József: A kánon többszólamúsága. A héber Biblia/Öszövetség szöveg- és kánontörténete. L'Harmattan Könyvkiadó – Kálvin Kiadó, Budapest, 2014. (A könyv teljes terjedelmében elolvasható és letölthető: https://www.academia.edu/44490327/ZSENGELL%C3%89R_J%C3%93ZSEF_A_k%C3%A1non_t%C3%B6bbsz%C3%B3lam%C3%BAs%C3%A1ga)

• Zsengellér József: Az emberáldozattól az istennév kimondhatatlanságáig – Vallástörténet és teológia az Ószövetségben, L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2021

• Zsengellér József: Manassé imája. L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2021

Képek forrása:

https://images.memphistours.com

https://watchjerusalem.co.

Jegyzetek:

¹ Az említett cikk: Zsengellér József: „Az emberáldozat formái az ókori Közel–Keleten és azok kiváltása a JHWH–vallásban”: Orpheus Noster 6. évf. 3. sz. (2014.) 75-90. oldal. Elolvasható: https://epa.oszk.hu/03100/03133/00016/pdf/EPA03133_orpheus_noster_2014_03_075-090.pdf

² Az i. e. 5–4. század meghatározás konkretizált időpontjai: a legrégebbi irat, mely jehudi kolóniákhoz kapcsolódik i. e. 495-ben keletkezett, az utolsó pedig i. e. 390-ben.

³ A témában legutóbb 2019-ben készült egy kisebb terjedelmű elemzés: Csabai Ágnes: „Jezábel halála. Hnum contra Jahve – az egyiptomi–zsidó konfliktus Elephantiné szigetén”: Theologiai Szemle 62/4. (2019) 204–218. oldal

Az Ókorportál honlapja nemrég szabadon olvashatóvá tette pdf formátumban tudományos folyóiratának 2021. XX. évfolyam 1. számát, benne Kőszeghy Miklós (1964) ókortörténész cikkével. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora és egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető docense az ókori Izrael azon szomszédjáról értekezik ezen tanulmányában, mely a Bibliában is említésre kerül. A transzjordániai térség két másik ókori államával (Edóm és Moáb) kapcsolatban 2015-ben már olvashattunk magyar nyelvű tudományos tanulmányt Hodossy–Takács Előd (DRHE) jóvoltából,* a körzet harmadik szereplőjéről, Ammónról azonban eleddig még nem igazán készült itthon önálló cikk.

A fenti térkép az i. e. 830 körüli helyzetet szemlélteti, ahol Ammónt a narancssárga színezetű területen találjuk. (Kép forrása: https://www.wikiwand.com/en/Transjordan_(region)

Kőszeghy Miklós a térségre vonatkozó csekély számú régészeti lelet és paleográfiai forrás alapján tesz kísérletet, arra hogy meghatározza az egykori kisállam elhelyezkedését és kiterjedését, népességének számát és összetételét, illetve társadalmi viszonyait és vallási tényezőit. A tárgyi kultúra és az írásos források (asszír királyfeliratok, pecsétlenyomatok) rövid bemutatása mellett természetesen a Biblia ammonitákra vonatkozó beszámolói is terítékre kerülnek, mindezt pedig a szerzőtől megszokott alapos áttekintéssel és az átlagosnál olvasmányosabban kivitelezve kapjuk. A 10 oldalas cikk az alábbi linkre kattintva olvasható el:

» Kőszeghy Miklós: „Ammón – egy kisállam a Jordánon túl". Ókor folyóirat 2021. XX. évf. 1. szám, 3–11. oldal

A szerző egyéb érdekes cikkei csokorba szedve:

• Kőszeghy Miklós letölthető cikkei

Teljes publikációs listája a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT):

• Kőszeghy Miklós publikációs listája

A folyóirat teljes száma az Ókorportál archívumában:

• Ókor folyóirat 2021. XX. évf. 1. szám

Magyar nyelven megjelent könyvei:

• Kőszeghy Miklós: Dávid. Kréné 1. Új Mandátum Könyvkiadó. 2001.

• Kőszeghy Miklós: Cseréplevelek - Héber feliratok a fogság előtti Palesztinából. Kréné 2. Új Mandátum Könyvkiadó. 2003.

• Kőszeghy Miklós: Salamon, avagy a történet vége. Kréné 5. Új Mandátum Könyvkiadó. 2005.

• Kőszeghy Miklós - Szlávik Gábor : Az ókori világ kislexikona. (I. A görög-római világ, II. Az ókori Közel-Kelet világa)  Fiesta Stúdió Könyvkiadó. 2006.

• Kőszeghy Miklós: Föld alatti Izrael - Az Ószövetség világának anyagi kultúrája. L'Harmattan Könyvkiadó. 2014.

• Kőszeghy Miklós: Élet-íz. Underground Kiadó és Terjesztő Kft. 2016.

*A Moábról és Edomról szóló említett tanulmány: Hodossy–Takács Előd: „Élet a periférián. A vaskori Edóm és Móáb államai”: Ókor–Történet–Írás 3, Ökonómia és ökológia, Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszék, L'Harmattan Könyvkiadó, 2015, 99-109. oldal

Rózsa Huba (1939) a hazai katolikus bibliatudomány egyik élvonalbeli szaktudósa. Teológiai doktoriját 1969-ben szerezte a Római Katolikus Hittudományi Akadémián, ahol 1977-ben kezdte meg tanári tevékenységét. Az időközben Pázmány Péter Katolikus Egyetem néven továbbműködő intézményben 1997-ben hittudományi doktoriját is megszerezte. Ugyanennek az egyetemnek az Ószövetségi Szentírástudományi Tanszékén több mint húsz évig töltött be tanszékvezetői beosztást, jelenleg pedig ugyanitt professzor emeritusként tevékenykedik. Fő kutatási területe a bibliatudomány, azon belül is főként az ószövetségi szövegek elemzése.

Fontosabb munkái, kinevezései és díjai:

• 1986-ban a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia Hittudományi Karán dékáni kinevezés.
• 1991-ben pápai prelátusi kinevezés.
• 1992-től a Szent István Társulat alelnöki posztjának betöltése.
• 1993-tól biblikus szócikkek készítése az Akadémia Kiadó Nagylexikonában
• 1997-ben Gál Ferenc és Vanyó László közreműködésével a Szent István Társulat által kiadott Ó- és Újszövetségi Szentírás szövegének javítása. (egyes részei 2003-ban újabb átdolgozásra kerültek)
• 1998-ban a bibliatudomány területén végzett munkásságáért Scheiber Sándor-díj, majd 2000-ben ugyanezért Stephanus-díj.
• 1998-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán dékáni kinevezés.
• 2002-től a Magyar Hebraisztikai Társaság alelnöki tisztségének betöltése.
• 2009-ben pápai protonotáriusi cím átvétele.
• 2015 március 15-én Széchenyi-díj átvétele a Szentírás szövegének javított változatáért és a teológia területén szerzett magas szintű tudományos eredményeiért. (az átvételről szóló cikk itt olvasható)
• 1978 és 2019 között összesen 40 könyve jelent meg, melybe beletartoznak a kötetek bővített és javított kiadásai is.

*A fenti adatokhoz a Wikipédia, illetve az Országos Doktori Tanács honlapja lett forrásként felhasználva. 

Rózsa Huba interneten megtalálható publikációiból ezúttal három témában került kiválasztásra összesen hat cikk, melyek az ókori Közel-Kelet vallás-, irodalom- és kultúrtörténetét is érintik. A cikkek a Hungaricana Közgyűjteményi Portál adatbázisában tekinthetőek meg, illetve igény esetén le is tölthetőek. A szóban forgó cikkekhez támpontként részletes ismertetőket is készítettem:

Az üvegből készült termékek felhasználása napjainkra rendkívül szerteágazóvá vált, a késő bronzkorban gyártott üvegek alkalmazása azonban kevésbé volt ilyen sokrétű. Egy 3500 évvel ezelőtt készített üvegtermék ráadásul külső megjelenésben is eltért a modern korban használatos üvegtől, a manapság megszokott átlátszó kivitelezés helyett ugyanis eleve átlátszatlanra gyártották és erőteljesen színezték. Ez utóbbira főleg annak érdekében volt szükség, hogy minél inkább hasonlítson a természetben megtalálható drágakövekre, mint pl. a lazúrkő, vagy a türkiz, melyeknek sok esetben mágikus, gyógyító erőt is tulajdonítottak.

1. kép: Egyiptom és Szudán térségéből származó üvegamulettek / kel.: 18. és 19. dinasztia időszaka / megtekinthető: British Museum EA6244 / © The Trustees of the British Museum

Pintér Anna Krisztina 2016-ban diplomázott le asszíriológiából az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán,¹ amelynek Történelemtudományi Doktori Iskolájában jelenleg szakirányú doktori tanulmányait végzi.²

Fő kutatási területe a sumer, akkád és óbabiloni korban³ keletkezett irodalmi szövegek vizsgálata, illetve azok vallástörténeti elemzése.

Erdős Gábor Zoltán (1975) asszíriológiából és egyiptológiából szerezte diplomáit az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán,¹ egyiptológiai doktori oklevelét pedig ugyanennek az egyetemnek a Történelemtudományi Doktori Iskolájában vette át 2015-ben.²

Fő kutatási területe a núbiai kusita uralkodók és az általuk megalapított egyiptomi 25. dinasztia történelmének vizsgálata - egyiptomi királyfeliratok, asszír ékírásos források, bibliai beszámolók és az el-kurrui fejedelmi sírokban feltárt leletek alapján.

1. kép: Kusita uralkodók szobrai / Szudán - Kerma Museum